Aki közfeladatot ellátó, közpénzből működő szervezetnél dolgozik, bizonyára találkozott már olyan „megátalkodott” közérdekű adatkérővel, aki havonta akár több száz (!) közérdekű adatkéréssel bombázza a szervezetet, gyakorta visszatérően ugyanazokkal a kérdésekkel, mintha tesztelni akarná, hogy figyel-e a válaszadó adatkezelő: válaszában ugyanazt írja-e, esetleg a honlapján vagy máshol fellelhető információkat ugyanazon link segítségével azonosítja-e be és bocsátja az adatkérő rendelkezésére, mint korábban.
De sokszor csak az erőforrások kapacitásának a lekötése a célja: olyan dolgokat kérdez közérdekű adatkérés köntösbe csomagolva, ami nemhogy az első de a sokadik elolvasásra is nagy marhaság (a kedvenc ilyen tömeges adatigénylésem hosszú hónapokon át az volt, hogy mondjuk meg, három hónappal ezelőtt reggel 8 órakor milyen idő volt – szorgosan linkeltük a meteorológiai szolgálat oldalát, mint kompetens szakértőt a témában, máig nem tudom, hogy akkori munkahelyem mivel bosszanthatta fel ennyire az adatigénylőt, hogy ennyi időt és energiát szánt adatkérései elküldésére).
Az ilyen visszatérő adatkérőknek a szervezeteknél általában külön mappa van rendszeresítve a közös meghajtón és sok esetben külön iratpapucs az iktatóban: akinek nem megfelelő ugyanis az elektronikus út (ügyfélkapu) vagy az e-mail, azzal sok esetben meglepő módon (mármint az együttműködési hajlandóság meglepő, amennyiben bosszúfaktort vagy haragfaktort feltételezünk az adatkérések mögött) meg lehet beszélni, hogy a heti 20-30 válasz tértivevényes postai küldeményként való kipostázása olyan horribilis költséget jelent, ami kiváltható, ha van egy a nevére rendszeresített iratgyűjtő papucs, amiben külön átadókönyv vezetésével tudja elvinni az elkészített válaszokat (és természetesen leadni az új kérdéslistákat).
Mi lehet ennek az irreális mértékű adatkérésnek a pszichés háttere és mi lehet a jogi megoldása?
Birtokvédelmi jogalkalmazóként kedvenc olvasmányom volt a Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak c. ORAC-kiadvány, melyben tökéletesen beazonosíthattam sok ügyfelemet: a paranoia egyik változatáról, a kverulátoros tébolyról kell itt szót ejtenünk.
A kverulátoros (perlekedési) tébolyban szenvedő harcban áll az egész világgal, vélt vagy valós sérelmeit azonnal eljárások tömegei megindításával próbálja megtorolni, amennyiben számára nem tetsző, „igazságtalan” döntéssel találkozik, a döntéshez kapcsolódó rendes jogorvoslati út mellett a döntéshozót is próbálja besározni panasztétellel felettesénél, fegyelmi kezdeményezésével, feljelentéssel hivatali visszaélés miatt stb. Ez a kórkép véleményem szerint annyira jellemző a birtokvédelmi eljárást indítani szándékozók nagy százalékánál, hogy külön fejezetben tértünk ki rá a jogalkalmazóknak készített Birtokvédelmi Kézikönyvben is (https://orac.hu/Birtokvedelmi_kezikonyv).
A bosszú, a harag sok esetben lehet motiváció másfajta eljárások megindításához is.
„Ahogyan egy konfliktus létrejöttéig sokakat nem érdekel személyes adataik jogszerű kezelése, és csak a konfliktus kapcsán keresik meg a NAIH-ot (jellemzően például: volt munkavállalók indítanak eljárást munkáltatójuk ellen illetve más hasonló viszonyrendszerben létező felek), úgy többek között például a jegyzői birtokvédelmi eljárások és a jegyzői társasházi törvényességi felügyeleti hatáskör gyakorlásának is fő ismérve, hogy az ügyek többsége nem a megjelölt alapprobléma megoldása érdekében indul, hanem puszta bosszú a vélt vagy valós sérelmekért.” (https://datapandur.hu/2022/09/21/dr-kajo-cecilia-a-jegyzoi-birtokvedelmi-eljaras-alkalmazhatosagarol-valo-gondolkodas-evolucioja-kameras-ugyekben-a-naih-beszamolok-tukreben/).
„Felmerül a gyakorlati tapasztalatok tükrében annak a kérdése, hogy hol húzható meg a határ a birtokvédelmi ügyek indítása során a joggal élés és a joggal való visszaélés között, mert ha valaki a szomszédon szeretne bosszút állni, vagy „nevelési céllal” indít ellene eljárást, vagy szélsőséges esetben a vitában érintett fél jó hírnevét szándékozik megsérteni, mikor meríti ki például a zaklatás büntető tényállását.” (Dr. Bóné Mónika: A birtokvédelmi ügyek pszichológiai háttere, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék 2022.)
Hogy a perlekedési téboly régi keletű kórkép, az a jogtörténeti előzményekből is láthatjuk: „Példaként jelenik meg a forrásokban Konrád, aki legalább 30 perben vett részt alperesként vagy felperesként és ezek közül kilenc egyértelműen birtokper volt, a maradék kétharmad károkozási ügyben zajlott, vagy bizonytalan a források alapján a pertárgy, így megállapíthatjuk, hogy Konrád szerette a peres eljárások mai szóval vett feelingjét.” (Dr. Bóné Mónika: A birtokvédelmi ügyek pszichológiai háttere, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék 2022.)
Mi lehet a jogi értékelése annak, hogy valaki tömegesen, azonos tartalommal, szinte már sablont készítve nyújt be akár több száz adatkérést egy hónapban? A közérdekű adatok megismeréséhez való jog gyakorlásának ilyen módja összeegyeztethető-e a közérdekű adatigénylés alkotmányos céljával?
Az Infotv. 30. § (7) szakasza alapján a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű ellenőrzése a közérdekű adatigénylés korlátját jelenti. Használhatunk-e analógiát arra, hogy egy közfeladatot ellátó szerv rendszerszintű átvilágítását célzó sorozatos adatigénylések határozottan szintén nem összeegyeztethetőek a közérdekű adatigénylés alkotmányos céljával? Ez nyilván az adott szervezet felett felügyeletet ellátó felettes szerv feladata. Az információszabadsághoz való jog gyakorlása nem jelentheti az adatkezelő napi munkájának ilyen szintű blokkolását vagy kvázi felügyeleti feladatok adatkezelőhöz delegálását.
A Kúria Pfv.20.137/2013/6. számú ítélete szerint az adatmegismerésre irányuló igény polgári jogi igény, megtagadása esetén polgári perben érvényesíthető. Itt pedig rögtön figyelembe kell venni azt, hogy az adatkéréssel kapcsolatban keletkezett polgári jogviszonyokban is érvényesülnek (!) a polgári jog alapelvei, úgymint a jóhiszeműség és tisztesség, az elvárható magatartás, az együttműködési kötelezettség.
Mi lehet az adatvédelmi hatóság szakmai álláspontja az adatkérő panasza esetén, ha az adatkezelő „ügyeskedik”? Összevonja például az azonos tartalmú adatkéréseket, utal rá, hogy azonos adatkérés esetén irányadó az XX. iktatószámú válasz a jövőben is, költséget állapít meg az adathordozókkal kapcsolatban?
Nyilván minden ügy egyedi megítélést igényel, mérlegelni kell, hogy milyen rendszerességű, milyen tömegű adatkérés fut be mekkora szervezethez, de véleményem szerint ha az értékelés során bebizonyosodik a joggal való visszaélés lehetősége, úgy egy lehetséges vizsgálati eljárásban azt az Infotv. 53. § (2) a) szakasza alapján meg lehet szüntetni, indokolásképpen részletesen kifejtve és alátámasztva a csekély mértékű jogsérelem létét, kitérve hangsúlyosan a közérdekű adatok megismeréséhez való jog gyakorlásának helyes módjára és a közérdekű adatigénylés alkotmányos céljára.
