Az adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász-képzésen sokat hallhattunk Krasznay tanár úrtól az okosotthonokról: a sajátjáról és általában arról is, hogy mit jelent ez a fogalom. A képzés alatt feldolgozandó jogesetek között pedig előkelő helyen szerepelt az a NAIH-állásfoglalás, melyben az okosmérők szerepét elemezték, vagyis végtelenül leegyszerűsítve azt, hogy az áramtolvajok kiküszöbölése érdekében felszerelt, új típusú, távolról leolvasható és adatokat a szolgáltató cégeknek akár negyedóránként vagy félóránként folyamatosan küldő mérőegységek valóban megmaradtak-e eredeti szerepkörüknél (a fogyasztott mennyiség utáni elszámolás) vagy már túlterjeszkedve azon funkciójuk esetleg oda is kifuthat, hogy nagyon rövid időközönként logikailag kikövetkeztethető „jelentést” küldenek az ingatlant használó(k) mindennapos szokásairól (mikor, mennyi áramot fogyasztanak, a mennyiségből következően otthon tartózkodnak-e, sok háztartási gépet használnak-e stb.).
Az okos eszközök elterjedésével egy nagyon érdekes, alább ismertetett jogeset kapcsán rövidesen kialakulhat a digitális birtokvédelem fogalma, vagyis egy olyan hibrid jogi eszköz, amely a jó öreg, több mint kétezer éves birtokvédelem intézményét próbálja alkalmazni a modern kor technikái fölött.
Birtokvédelmi ügyintézők, jegyzők előtt gyakori ügytípus a nem fizető bérlő közművek kikapcsolásával történő „elüldözése”, hiszen egy olyan ingatlan, amelyben nincs áram, fűtés, melegvíz (vagy víz egyáltalán) nem sok örömöt hoz akkor sem, ha nem fizetünk érte bérleti díjat.
Vitákat szokott generálni a szakmában, hogy a közművek lezárása „elüldözési célból” megalapozhat-e birtokvédelmet (hiszen elvileg a birtoklást, azaz a hatalom alatt tartást nem befolyásolja) illetve hogy a Ptk. szerinti ún. eredeti állapot helyreállítása birtokvédelem keretében valóban azt jelenti-e, hogy valaki működő közművekkel együtt bérelte ki anno az ingatlant (vagyis ez volt-e az eredeti állapot). Ki az a hülye, kérdezhetjük, aki ezek nélkül bérel lakást, de saját példát is tudok rá hozni: az emeletes háznak ahol lakom, több olyan bérlője van most is, aki egyrészt működő közművekkel rendelkező lakást bérel életvitelszerű lakhatás céljára, de mivel kereskedelemmel foglalkoznak, kibérelték a házban található, a nem fizető bérlő miatt lekapcsolt közművekkel rendelkező lakást is raktározásra – mert közvetlen az általuk használt lakás mellett van. Ha ezeket a raktározási célú lakásokat nem fizetik, és például birtokvédelemért folyamodnak a jegyzőhöz, hogy kapcsoltassa vissza az egyébként eredetileg sem rendelkezésre álló közműveket, nem igazságtalan (és szakmailag is rossz) döntés-e, ha a jegyző birtokvédelem keretében megteszi ezt a lépést? Dehogynem.
Saját szakmai véleményem szerint egyébként a nem fizető bérlő közművek kikapcsolásával történő elüldözése nem birtokvédelmi kérdés hanem szomszédjogi, mert nem a birtoklást hanem a használatot korlátozza (anyagi jogi oldalról), továbbá ténykérdés helyett bőven jogkérdésen alapul – szerződésszegés (a jegyzőnek jogkérdést nem kell vizsgálnia), másfelől az eredeti állapot bizonyítása körében általában szerződés és birtokbaadási jegyzőkönyv készítése nélkül bérbe adott ingatlanoknál nem világos, hogy a bérlő beköltözése időpontjában valóban rendelkeztek-e működő közművekkel (eljárási jogi oldal – a kérelmező bizonyítási terhe körében). Sokak szerint a szakmában is „alap”, „köztudomású tény”, hogy ingatlant működő közművekkel bérlünk, de szerintem ez azért nem ilyen automatikus tény.
De mi a helyzet egy bérelt ingatlan vagy dolog esetén akkor, ha az már „okos” és a bérbeadó távolról, bizonyos technikai-informatikai beavatkozások segítségével egyszerűen zárolni tudja a használatot? Erre hoz egy érdekes fejtegetést és jogesetet a Magyar Jog c. szakmai folyóiratban megjelent cikk .
Leegyszerűsítve a kérdést, arról kell ezentúl egyre többször gondolkodnunk jogalkalmazóként, hogy az okoseszközök (akár dolgok, akár ingatlanok) szerződésszegés esetén távolról történő zárolása, blokkolása megalapozhat-e digitális birtokvédelmet, létezik-e a digitális tilos és jogos önhatalom fogalma?
Amint például a környezetvédelmi közérdek mentén a bírósági joggyakorlat a kérelmezett fakivágások kapcsán ignorálja (hál istennek hosszú évek óta) a vélt vagy valós sérelmeket elszenvedő fél magánérdekeit („átlógnak a faágak”, „túl sok levél hullik át”, „sokkal több komposztzsákot kell használjak”, saját korábbi birtokvédelmi ügyemből idézve „a szomszéd direkt átnöveszti a fáit hozzám”), ámde ezzel erodálva a szomszédjogi generálklauzula magánérdek vs. magánérdek képletét, mintegy környezetvédelmi alapokra helyezve azt és előre prejudikálva az ilyen ügyeket; úgy ebben a modern jogesetkörben is megállapíthatjuk, hogy a digitális technológia erodálni fogja a birtok és a tulajdon fogalmát és szerkezetét, végső soron pedig nagy valószínűséggel az ilyen sérelmek orvoslása ugyanúgy a kártérítés irányába mozdulhat el, mint az említett szomszédjogi példánál.
A távolról való zárolás, blokkolás alkalmas arra, hogy a tulajdonos a birtokba adott ingó vagy ingatlan dolog használatát gátolja, így szerződéses követelésével kapcsolatban elsősorban teljesítésre ösztönözzön, de legalábbis saját magának megakadályozza a további kintlévőségek képzését a birtokos (bérlő) által. Ezt a kérdéskört elemzi a német Szövetségi Törvényszék 2022. október 26-i ítélete, és Linda Kuschel német jogtudós Digitale Eigenmacht (Digitális önhatalom) című 2020-as tanulmánya.
Megnyitja-e a távolról történő hozzáférés a birtokos számára a posszesziórius birtokvédelmet attól függetlenül, hogy a hozzáféréshez korábban például szerződés keretében hozzájárult?
A hivatkozott német jogeset leegyszerűsítve arról szólt, hogy egy elektromos autó bérelt akkumulátorának tölthetőségét gátolták távolról, mivel a bérlő szerződést szegett. A német szövetségi törvényszék a kötelmi jog és az általános szerződési feltételek irányából közelítette meg a kérdést. Az ÁSZF ezen kikötését érvénytelennek találta akkor, ha a bérelt akkumulátor és a bérelt gépjármű további használata csak bírósági úton érvényesíthető, és azt mondta, hogy ezen szakasz érvényesítésével az alperes (jelen esetben egy francia bank) visszaélésszerűen, a bérlők érdekeinek megfelelő figyelembevétele nélkül igyekezett saját érdekeit érvényesíteni (a felperes az ügyben egy fogyasztóvédelmi érdekképviseleti szerv volt). Az akkumulátort bérbeadó kezében az ÁSZF-szakasz miatt egyrészt túl nagy hatalom összpontosult: nemcsak a szerződésszegéssel érintett bérelt ingó tárgy használatát akadályozta meg, hanem a bérelt gépjármű használatát is, illetve ideiglenesen teljesen kizárta a használatot úgy, hogy kiderülhet például a későbbiekben igénybe vett jogorvoslat során, hogy a felmondás például nem volt szabályszerű.
Ez a logikai levezetés is megerősít abban, hogy ez a jogeset más megítélésű, mint a klasszikus, eddig ismert, közművek lekapcsolásával fenyegető bérbeadóé: a közművek lekapcsolásával a bérelt ingatlan tovább használható, maximum nem azon a színvonalon. A bérelt elektromos gépjármű viszont egyszerűen nem indul el, ha az akkumulátorát nem lehet tölteni. Nemhogy nem használható, de például további költségeket generál az, ha el kell szállíttatni például mert egy forgalmas hely közepén érte a blokkolás. Az akkumulátort bérbeadó a jogesetben túlterjeszkedő módon kívánta biztosítani érdekeit, a szerződésszegés és a további amortizáció következményeit: az ellen biztosíthatja magát szerződéses biztosítékokkal, óvadékkal, de a szerződés megszűnését követően a kockázat a bérlő oldalán van, ő viseli a tovább használat vagy az amortizáció következményeit. A német szövetségi törvényszék szerint tehát a bérbeadó oldalán olyan túlbiztosítás keletkezett, ahol a jogos érdekei nem indokolják azt, hogy ilyen terjedelemben beavatkozzon a szerződésszegő bérlő oldalán. Az akkumulátorral kapcsolatos távoli blokkolás egyértelmű kihatással van az elektromos autó használatára is, amelyhez olyan hosszútávú magánérdekek kapcsolódnak (munkába járás, fontos magánéleti cselekmények egészségügyi ellátás, kórházba járás stb.) melyek ellehetetlenítése jelentősen túlmutat már a bérleti jogviszony tárgyán.
A német szövetségi törvényszék szerint a bérbeadott akkumulátorhoz való távoli hozzáférés a gépjármű fedélzeti számítógépén keresztül birtokzavarást valósít meg, és ilyen szempontból nem különbözik a fizikai behatástól. A birtokos ellenőrzési, irányítási, kizárási jogköre korlátozására tehát nincs szükség fizikai erő kifejtésére, a „digitális erő” is alkalmas jogi szempontból erre.
A törvényszék kifejezetten nem értett egyet azonban a felperes azon érvelésével, hogy ez a behatás a közüzemi szolgáltatások megszakításához hasonló, mert az akkumulátor blokkolása a dolog használatát kizárja (!) míg a közművek lekapcsolása nem (csak amint fejtegettem, egyfajta használati színvonal-csökkenést jelent a sötét, fűtetlen ingatlanban való tartózkodás a korábbiakhoz képest).
Érdekes még a Magyar Jog cikkében a posszesziórius birtokvédelem helyének és szerepének elemzése: Kováts Gyula 1871-es értekezésével indít, mely szerint „a birtok a birtokvédelem által határoztatik meg”, mely azóta gyakorlatilag igaz, hiszen a birtok a kodifikáció szintjén meg nem jelenő, rugalmas fogalom. A birtokvédelem fő funkciója a status-quo védelem, anélkül, hogy különösebben tisztázná a mögöttes jogsértés hátterét (ezért vizsgál a jegyző ténykérdéseket és nem jogkérdéseket, nem kivitelezhető egy 15 napos eljárásban egy komplett szerződésszegés feltárása, amely a bíróságra tartozik). A jegyzői birtokvédelem célja megteremteni egy lélegzetvételnyi időt, ameddig a viszonyok jogosultságon alapuló tisztázása megvalósulhat. Ilyen értelemben már-már egy Pp-beli eljárási jogi intézményhez hasonlít, és nem igazán anyagi jogi eszköznek tűnik, hasonlít például az ideiglenes intézkedéshez, amely megállítja az időt addig, ameddig szükséges a megindított peres eljáráshoz megtartani pl. a bizonyítékokat. A jegyzői birtokvédelem ilyen szempontból tehát már-már egy eljárási jogi intézmény, egy előzetes lépcsője az adott problémára rendelkezésre álló konkrét bírósági (de akár más, szabálysértési, büntetőjogi) eljárásoknak. Birtokháborítás történt? Álljon vissza az eredeti állapot (a birtokháborítás előtti) egy időre de a konkrét probléma ami kiváltotta a birtokháborítást más eljárásban kell, hogy orvosságot találjon.
A hivatkozott német jogesetben vajon az ÁSZF-kikötés lemondás a jövőre nézve a birtokvédelmi igényekről? Hasonló mint például a magyar környezetvédelmi törvény vonatkozó szakasza, ahol a törvény erejénél fogva kizárt bizonyos terjedelemben a birtokvédelmi igényérvényesítés?
A környezetvédelmi törvényben egyébként a jogalkotói kivétel a tilos önhatalom illetve a szükségtelen zavarás köréből csak a rendezvény vagy esemény zajkibocsátásra vonatkozik. Mi van azonban a felsorolt jellemzőkkel bíró, nagy volumenű programok-fesztiválok esetén a közönség zajkibocsátásával? A nagyszámú közönség által generált forgalomnövekedéssel? A szemeteléssel? A nagyszámú közönséget kiszolgáló, időlegesen telepített kiskereskedelmi egységek forgalmával? Az ellátást biztosító közlekedés megnövekedésével? A sok fesztiválra jellemző, erdő közelében vagy konkrétan erdő közepén való egyhetes táborozással, mellyel kapcsolatban a vadásztársaságok, vadgazdálkodók hosszú évek óta jelzik, hogy egy-egy ilyen fesztivál után hónapokig nem merészkedik vissza a vadvilág az élőhelyére? Ezek a jelenleg hatályos szakasz pontos értelmezésével továbbra is megalapozhatnak birtokvédelmi vagy szomszédjogi igényeket, hiszen a kivételképzés hangsúlyozottan az engedélyben meghatározott, azt nem átlépő zajkibocsátási értékre szól csak.
Ezen logika mentén valószínűleg az ÁSZF-szakasz pontos elemzése is adhat ilyen kibúvót a birtokvédelmi igényérvényesítésről való lemondásról.
Összességében tehát úgy tűnik, hogy birtokvédelmi jogalkalmazóként fel kell készülni a digitális behatásokkal előidézett birtokháborításokra, amelyekkel szemben elvileg ugyanúgy adható birtokvédelem, mint a hagyományos fizikai típusúakra.
