Nem is gondolnánk elsőre, hogy milyen rendkívül érdekes részterületei lehetnek az adatvédelmi törekvések indokoltságát (is) megalapozó technológiai fejlődésnek, vegyük például a mesterséges intelligencia és az IoT (Internet of Things) felhasználási lehetőségeit az állatjólét és az állategészségügy területén.
A technológia fejlődésének nyilván nem szabhatunk gátat, sok más mellett inspirálja az általa elérhető profit és szorosan párban a megtakarítás is, így az IoT után szükségszerűen közeleg az IoA, azaz az Internet of Animals kora is: ez nem más, mint az IoT kiterjesztése világszerte több százmillió kedvtelésből tartott és haszonállatra egyaránt.
Az IoA hosszabb távon biztosan hatással lesz többek között az állatjólétre, az állatgyógyászatra, a tenyésztésre („smart farming”) de a mindennapi tartásmódokra is (a legoptimálisabb takarmányfelhasználást vagy vízfogyasztást tekintve például). Az okoskrotália például rögzíti az aktivitást, az evés- és pihenőidőket, a mozgás aktivitását, az adatokat napelemes vevőkészüléken keresztül továbbítva a felhőbe, így akár több ezer állat közül is nagy biztonsággal választható ki az az egyed, amely a szokásos aktivitástól eltérő magatartást mutat, így esetleg sérült vagy beteg. Vadkamerákkal, drónokkal követhető például a vadvilág aktivitása, figyelhető a vonulás vagy megelőzhetőek például a vadak által okozott károk a gazdálkodásban és támogathatják a gazdálkodástól elterelő tevékenységeket is (etetőhelyek, itatóhelyek, dagonyahelyek kialakítását, fenntartását segítheti). A külföldi példák után lássuk, mivel találkozhatunk itthon.
Nemrég egy lógyógyászati szakmai napon vettem részt egy olyan oktatási központban, ahol egyébként többek között állatorvosi asszisztenseket is képeznek, és ahol egyesületünk a jogi ismeretek átadásában működik közre. Az előadó (a kaposvári lóklinika megálmodója) arról mesélt többek között, hogy a versenylovak állapotfelmérésében, felkészítésében milyen eszközöket használnak illetve az állatorvosi beavatkozások után milyen okos eszközök segítenek a lábadozásban és a megfigyelésben. Az adott egyed felkészítésén vagy állatorvosi kezelésén túl a begyűjtött adatok összegzése és elemzése további kutatásokhoz vagy pályázatokhoz nyújthat segítséget, a további hazai illetve elsősorban külföldi klinikákon is használt technológiák révén pedig még további impozáns adat- és tudásbázisok jöhetnek majd létre.
Mit találunk a klinikán? Többek között olyan „okosboxokat”, melyekben többféle szenzor méri az életfunkciókat, pl. betegőrző boxot távfelügyeleti kólika-monitorral, vízórával, kamerával, sokk-elnyelő aljzattal és függesztővel ellátva. A mozgásérzékelők illetve a vízóra által követhető pontos vízfogyasztás által nyert adatok (egyebek mellett) nagy biztonsággal előrejeleznek egy esetleges kólikás rohamot és az adott egyed egészségügyi státuszának figyelésén túl az összegyűjtött és elemzett adatok még további segítséget jelenthetnek a lógyógyászatban.
Szintén egyedi és állományszinten is fontos méréseket végez az objektív sántaságvizsgáló. Ez egy olyan eszköz, mely a lovak legkisebb mértékű mozgás-aszimmetriáját is képes kimutatni. A felmérés során 3 szenzort rögzítenek a vizsgálni kívánt lóra: egyet a homlokára egy fülvédőhöz hasonló kiegészítővel, egyet a jobb elülső lábára csüd alá és egyet a belső csípőszöglet tájékára. Így kemény és puha talajon egyaránt, minden járómódban, egyenes vonalon, futószáron lovas nélkül és lovassal egzakt módon tudjuk vizsgálható a ló mozgása. A sántaságvizsgáló diagnosztikai eszköz használata kombinálható a digitális nyeregilleszkedés- és ülés-vizsgáló eszközzel, mely komplex digitális sántaság- és ülés-nyereg vizsgálatot tesz lehetővé lovaglás közben, dokumentálható és archiválható módon.
Magyarországon egyedül e klinikán található víz alatti futópad (aquatrainer). A berendezés egy változtatható magasságú és hőmérsékletű vízoszlop alatt működő futószalag, amely segítséget nyújt lovak tréningezésében, mind verseny-, díj, táv- és ugrólovak esetében, illetve műtéteket, sérüléseket követően a rehabilitáció során javítja a gyógyulási esélyeket és csökkenti a rehabilitációs időt. A világon egyedülállóan termál- és gyógyvizek alkalmazásával növeli a lovak gyógyulási esélyeit, amelyek jótékony hatásai a humán egészségügyből egyébként jól ismertek. A víz alatti futópad víz nélküli használata lehetővé tesz terheléses klinikai vizsgálatok elvégzését, amely lehetőséget ad kizárólag mozgás közben jelentkező rendellenességek diagnosztizálására.
A saját szakterületemet illetően a hatósági jogalkalmazáson belül az állatvédelmi hatósági ügyek kapcsán gondolkodtam el nemrég, hogy elvégezhetné-e a munkámat egy jogi szoftver például egy okos-eszközökre alapított helyszíni szemle után, az ügyet szankciókiszabással zárva. Ha abból indulok ki, hogy az állatvédelmi hatósági eljárásokban relatíve több az olyan egyszerű megítélésű kérdés, amely egyszerű igen-nem kérdéssel eldönthető vagy számszerűsíthető, nem is tűnik olyan űrkorszakbeli felvetésnek a szoftverhasználat.
Ha azt kell eldönteni például, hogy adott testméretű kutyához rendelt, átmeneti megkötést biztosító lánc hosszúsága teljesül-e, az puszta számítási kérdés egy lézeres hosszúságmérővel. A kennelben tartott kutyákhoz rendelt minimum tartásihely-négyzetméter szintén pusztán számítás kérdése, érdekes részletkérdés, hogy az ingatlanra bejutást megtagadó állattartó ügyfél esetén – ha a terület maga alkalmas arra – a tartási hely nagyságának teljesülése például drónnal is ellenőrizhető lehet. Vagy alapítható-e például egy negyedévre ütemezett hatósági ellenőrzési terv drónokra, ahol fel kell mérni a telepi méreteket el nem érő („háztáji”) szarvasmarha- és sertéstartást? Technikailag biztosan. A transzponder-azonosító (közkeletű nevén: chip) megléte, az oltottság státusza kutyáknál más nyilvántartásból lekérhető adat. Mindezeket az egyszerű megítélésű adatokat összegyűjtve minden további nélkül dönthet egy szoftver is a kiszabható szankciókról.
Ami fogas kérdés és bizonyosan nem bízható szoftverre, az például az állatvédelmi törvénybeli „jó gazda gondossága” jogi fogalmának szakmai tartalommal való kitöltése, ami elemzést igénylő kérdés, esetenként szakma vitát válthat ki még az igazságügyi szakértők között is.
A jó gazda gondossága ugyanis nem más, mint az adott állat fajára, fajtájára, etológiai-biológiai sajátosságaira jellemző, az állattartón számon kérhető tartásmód, ahol az adott fajra és fajtára vonatkozó követelményeket le kell modellezni, tovább kell bontani adott egyedre, ahol jelentősége van többek között az egyed korának, nemének, ivaros vagy ivartalanított vagy épp vemhes státuszának, egészségi állapotának, hogy átesett-e például nemrégen állatorvosi beavatkozáson, ezek ugyanis mind befolyásolják többek között az elhelyezést, az időjárás viszontagságai elöli védelem biztosítását, a takarmányozás minőségét és mennyiségét, az igényelt foglalkozás, séta, sport, munkára fogás idejét stb. Nem tudom, mert sajnos nincs erre utalás az állatvédelmi törvény 1998-as megalkotása során az indokolásban illetve a háttéranyagokban, hogy a jó gazda gondossága fogalmát a polgári jogból, főként a bírói joggyakorlatból ismert követelmény inspirálhatta-e, de kétségtelen, hogy legalábbis értelmezése kapcsán jóval inkább hasonlít polgári jogi mint közigazgatási jogi normához.
A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2020. (II. 26.) Korm. rend. 14. § (2) bekezdése például kifejezetten egy kósza szomszédjogi szabály az állatvédelmi tematikájú közigazgatási jogi jogszabályban. A szomszédjogi szabályokat alapvetően részben a Ptk. részben a külön szomszédjogi törvény tartalmazza, funkciójuk a tulajdonjog részjogosítványai közül a használat jogának korlátozása, tematizálása. Az állatvédelmi jogszabályban található kósza szomszédjogi bekezdés bekerülésének történetét sem ismerjük, ami biztos, hogy azt nem az állatvédelmi hatóság értékeli, hanem bíróság szomszédjogi perben felperes és alperes érdekeinek mérlegelése után dönti el. Az ugyanis, hogy „az állatokat (…) úgy kell tartani, hogy a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja” nem állatvédelmi hanem „embervédelmi” fókusz, az állattartással (mind a rossz mind a megfelelő állattartással) szükségszerűen együtt jár bizonyos mértékű zaj, bűz, egyéb zavaró hatások megléte, amelyeket össze kell vetni sok más mellett azzal, hogy beleférnek-e még a tűrési kötelességbe vagy azon már túlterjeszkednek.
A jogalkalmazó szoftverek, okos eszközök használatánál tehát nem beszélhetünk „a” jogról és „a” jogalkalmazásról, minimálisan jogágak szerint kell értékelnünk, hogy szigorú előírást kell számon kérnünk, vagy mérlegelést igénylő és bizonyos mozgásteret engedő szabályokat kell elemeznünk, alkalmaznunk. A magánjog alulról felfele építkezik, a közjog viszont úgy épül fel, hogy van egy jogalkotó ami felülről lefelé mondja meg, hogy mi az elvárás. A polgári jogi norma alkalmazása értékelést jelent, szemben a közigazgatási normával, aminél például el kell dönteni, hogy valami hány négyzetméter ahogyan a korábbi példát is hoztam. Utóbbiban működőképes lehet egy szoftver, egy újságcikkben olvastam nemrég, hogy Hollandiában például megpróbálják szoftverekre átállítani az építéshatósági és engedélyezési ügyeket. Ez ott, társadalmi viszonyokat kell értékelni, tehát az alkotmányjogban vagy a polgári jogban, nem működőképes. Ahol „a” jog ilyen típusú értékelést igényel, ott nem működnek jól az algoritmusok.